Jó párszor elhangzott a számból és még biztosan el is fog. Viszont közben számtalanszor elönt egy különleges érzés életteljességnek hívom, mert a boldogság túl elcsépelt lenne talán. Amikor épp nem bosszankodom a kiborult kakaón, az aznapi 628. anyaaaa!!! felkiáltáson vagy azon, hogy hétvégén is 6-kor indul a nap. Amikor végre jelen vagyok. Ott, velük, a legfontosabbakkal. És figyelek, tanulok, csodálom Őket, játszom velük. Együtt lélegzünk. Hangosan nevettünk. Olyankor jön. Olyankor megállítanám az időt. Te is?